Gyurcsek András vagyok, művész családba születtem, sokáig fel sem merült bennem más foglalkozás lehetősége. Életpályám is ennek megfelelően haladt, a Kisképző (művészeti középiskola) után az Iparművészeti Egyetemen diplomáztam a vizuális kommunikáció karon. Főleg zenei téren dolgoztam mint alkalmazott grafikus, legtovább a Quimby zenekar alkalmazásában álltam, tíz évig készítettem a vizuális anyagaikat. A harmincas éveim vége felé fogalmazódott meg bennem a kétség pályaválasztásomat illetően, pontosabban megkérdőjeleződött, hogy az irány mennyire az én hivatásom, választásom és mennyire befolyásolta családi hátterem és a környezet, amiben felnőttem. Elvileg minden stimmelt, szerettem is a munkámat, de valami hiányérzetem volt, és kezdtem, úgy érezni nem vagyok a helyemen. Még nem tudtam, mire fogok váltani, de az bizonyos volt, hogy elmozdulok abból, amiben vagyok.

Mint oly sokan, én is az utazást választottam arra, hogy kilépjek megszokott kereteimből és inspirációt gyűjtsek a hogyan továbbot illetően. Az az ötletem támadt, hogy visszamegyek a „kályhához”, és kamaszkorom kedvenc regényének, az Utas és holdvilágnak (Szerb Antal) helyszíneit fogom bejárni. Hónapokat töltöttem Olaszországban, végig naplót vezettem és fotóztam a barangolást, aminek lenyomata később szerkesztve meg is jelent könyv formában. Ez az út választóvonal volt, más emberként tértem vissza, mint ahogy elindultam, elkezdtem önismerettel foglalkozni, és itt világosodott meg számomra, merre menjek tovább.

Választásaim, hogy mikor mit tanulok, miben szerzek tapasztalatot, teljesen intuitív módon történtek, de így utólag visszatekintve az látszódik, hogy szinte mindig szomatikus irányzatok keltették fel az érdeklődésemet. Elsősorban magamat figyeltem meg, ennek egyik módja a szemlélődő meditáció, amit napi szinten gyakorlok. Tanultam Do-in-t a Nemzetközi Shiatsu Iskolában, autogén tréninget a Kheiron Transzperszonális Pszihológiai Tanácsadó és Oktató Központban, majd fókusz orientált terapeuta képzésen vettem részt a Szomato-pszihoterápiás egyesületnél. Egyértelművé vált, hogy a segítő foglalkozás lesz az új hívatásom, ezért is végeztem el a Károli Gáspár Református egyetem Pszichológiai Intézetének mentálhigiénés szakember képzését.

Ha hozzám fordulsz, abban foglak támogatni, hogy képes legyél szeretetteljesen, elfogadóan, empátiával önmagad felé fordulni. Feltétel nélküli elfogadással kísérlek önmagad megismerésében és megértésében, hogy szabadon megélhesd érzéseid, és ezáltal minél inkább kiteljesedhess.

Kreatív, „művészi” beállítódásomat megőriztem, és ez a tényező értékes plusz lehet a segítő hivatásban is.